Fáklya és papírsárkány PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Gaby   
2008. június 16. hétfő 00:02
Élnek körülöttünk olyan emberek, akikkel már a legelső találkozásnál megérezzük, hogy "egy húron pendülünk". Úgy érezzük, hiába most láttuk egymást életünkben először, mintha évek óta ismernénk, barátok lennénk. Ritka, csodálatos és felbecsülhetetlen, pótolhatatlan ajándéka ez a sorsnak. Aztán a nagy rohanásban talán nem is gazdálkodunk igazán jól  a meglelt  kinccsel és hirtelen, váratlanul az a bizonyos húr elszakad... Megmagyarázhatatlan, érthetetlen és végleges.
Nyomtatott betűkkel érkezett a tragikus hír, s miután a nevet olvasva megjelent előttem a mindig vidám, életigenlő, optimista, csupa mosoly arc, úgy döntöttem, ez csak tévedés lehet. Azóta is várom, hogy kiderül, csak egy rossz álom volt az egész és holnap megint együtt nevetünk...
Harminchét év... Mennyi fér bele egy ennyire rövid életútba? Vajon ki tud-e teljesedni kerek egésszé a megmásíthatatlan?
Pár éves és találkozásaink számát tekintve talán "felületesnek" mondható az ismeretség és őszintén szólva azt sem tudom, hogy mondhatom-e magam a barátjának. De találkozásaink minőségében nem kételkedem. Nála közvetlenebb, barátságosabb, őszintébb emberrel nem találkoztam. Láttam szerettei társaságában, az otthon melegében, munka közben, foci edzés után vagy csak úgy spontán motorozgatva ...
Kerek és egész. Olyan Valaki, akinek nevét hallva azonnal mosolyra görbül a szád és valami megmagyrázhatatlan melegség járja át a szíved. Olyan "közülünk való".
Bánó Csaba.
Pontosan tudom, milyen érzés hazavárni valakit, aki nem jöhet többé... A mi családunk ezt idejekorán megtapasztalta. A számunkra idegen, új fogalmak  teljes megértését azonban csak az ehhez hasonló katartikus pillanatok hozzák meg.
Ezúttal nem is mécsest, fáklyát gyújtottam "Csabci" emlékére szombat este. Felidéztem magamban kevéske kis emlékképemet és igyekszem észben tartani az üzenetet. Jobb emberré válni és kerek egészet magam mögött tudni minden nap.
Ugyanennek a napnak a krónikájához tartozik még, hogy életem első papírsárkány-eregetését a majdnem öt éves Gellértkének köszönhetem. Boldog, felszabadult nevetése a legjobb gyógyír volt a szomorúságra...
 
< Előző   Következő >
[Vissza]

Parse error: syntax error, unexpected '&' in /web/tanc/bonitatanc.hu/stat/var/access.php on line 122